-
1 ἀίσσω
ἀίσσω, att. ᾄσσω u. ᾄττω, bei Hom. von jeder schnellen Bewegung, eilen, losfahren, ἤιξεν ἐπὶ χϑόνα Ἀϑήνη, sie schwang sich auf die Erde hinab, Il. 4, 78; ἄκοντες ἀντίον ἀίσσουσι ϑρασειάων ἀπὸ χειρῶν, fliegen aus den Händen, 11, 553; φασγάνῳ ἀίσσων, mit dem Schwerte anstürmend, 8, 88 vgl. 10, 456; ἀίσσων ᾧ ἔγχει ἀμύνετο 11, 484, ἴπποις ἀίσσων, mit Rossen dahineilend, 17, 460. Von der Taube, πρὸς οὖραυὸν ἤιξε, schwang sich zum Himmel empor, 23, 868; ὑψὁσε δ' αὐγὴ γίγνεται ἀίσσουσα Il. 18, 212; καπνὸς ἀπὸ χϑονὸς ἀίσσων, der aufsteigende Rauch, Od. 10, 99, u. von den flüchtigen Schatten 495; Il. 15, 150 τὼ δ' ἀίξαντε πετέσϑην aor. in der Bdtg des Anfangens, sie erhoben sich u. eilten dahin; iterat. Il. 28, 369 ἅρματα δ' ἄλλοτε μὲν χϑονἰ πἰλνατο, ἄλλστε δ' ἀἰξασκε μετήορα; imporf, ἤισσον Il. 18, 506. Aehnlich die Tragg.; Pind. δένδρεον ᾄσσει N. 8, 40, emporschießen; ἀίσσειν πρός τι Aesch. Prom. 979, auf etwas losstürzen, wie Plat. Alc. I, 118 b πρὸς τὰ πολιτικἀ. Ebenso das pass., Il. 5, 854 ἐτώσιον ἀιχϑῆναι, von der Lanze; ἐκ χειρῶν ἡνία ήίχϑησαν 16, 404, fielen aus den Händen; 24, 97 ἐς οὐρανὸν ἀιχϑήτην; aor. med. 22, 195 ἀντίον ἀίξασϑαι. – H. Cer. 178; Soph. O. C. 1261 κόμη ᾄσσεται δι' αὔρας, das Haar flattert durch die Lüfte, wie Il. 6. 510 ἀμφὶ δὲ χαῖται ὤμοις ἀίσσονται. Auch trans., ᾖξεν χέρα, er schwang die Faust, Soph. Ai. 40; vgl. αὔραν ἀίσσων, die Luft fächelnd, Eur. Or. 1429, δρόμημα Phoen. 1388; Ap. Rh. 1, 1254; Nonn. D. 21, 150. Bei Hom. α lang, in ὑπαΐξει Il. 21, 126 kurz; sonst gewöhnlich kurz.
-
2 θρασύς
θρασύς, εῖα, ύ, fem. ϑρασέα Philem. in B. A. 99, 24, kühn, tapfer; bei Hom. Beiwort mehrerer Helden, wie Hektor, Il. 8, 89; ϑρασὺς πόλεμος 6, 254. 10, 28 Od. 4, 146; ϑρασειάων ἀπὸ χειρῶν Il. 17, 662, öfter; σϑένος, καρδία, Pind. N. 5, 39 P. 10, 44; ἔργα N. 10, 3; κύνες I. 1, 13; ἐλπίς Thuc. 7, 77; ἐν τῷ ἔργῳ ϑρ. Her. 7, 49; Aesch. Ἄρη ἐμφύλιόν τε καὶ πρὸς ἀλλήλους ϑρασύν, Eum. 825, öfter; im tadelnden Sinne, wie öfter bei den Folgdn, frech, φϑογγῇ δ' ἑπέσϑω πρῶτα μὲν τὸ μὴ ϑρασύ Suppl. 194; ἄνδρα γλώσσῃ ϑρασύν Soph. Ai. 1121; ἔν τινι 1294; κακοὺς ὄντας πρὸς αἰχμήν, ἐν δὲ τοῖς λόγοις ϑρασεῖς Phil. 1291, öfter, vgl. El. 511. 1438; Phil. 106 οὐκ ἆρ' ἐκείνῳ γ' οὐδὲ προςμῖξαι ϑρασύ, gefahrlos, sicher; μάταιος, ἀνομίᾳ ϑρασύς Eur. I. T. 275; Ar. Equ. 181 πονηρὸς εἶ καὶ ϑρασύς; Plat. vrbdí οἱ ϑρασεῖς καὶ οἱ μαινόμενοι, Prot. 360 b, u. ϑρ. καὶ ἄδικοι καὶ ὑβρισταί, Legg. I, 630 b; vgl. noch Lach. 197 b, wo es neben ἀνδρεῖος steht; noch mehr tadelnd, neben φϑορεὺς τῶν νέων, D. L. 4, 40; Arist. eth. 2, 7 erkl. ὁ ἐν τῷ ϑαῤῥεῖν ὑπερβεβηκώς. Vgl. übrigens ϑράσος. – Adv., ϑρασέως Ar. Vesp. 1031, ϑρασύτερον Thuc. 8, 103, ϑρασύτατα D. Sic. 17, 44.
-
3 θρασύς
A bold, chiefly of persons, Il.8.89, etc.; alsoθ. πόλεμος 6.254
, 10.28, Od.4.146;θρασειάων ἀπὸ χειρῶν 5.434
, Il.17.662, al.;θ. καρδία Pi.P.10.44
; (lyr.);ἐν τῷ ἔργῳ ἔργῳ θρασύς Hdt.7.49
; ἡ ἐλπὶς θρασεῖα τοῦ μέλλοντος full of confidence, Th.7.77;θρασὺς τὸ ἦθος Arist.Pol. 1315a11
.2 more freq. in bad sense, over-bold, rash,σὺν δ' ὁ θ. εἵπετ' Ὀδυσσεύς Od.10.436
(Sch. προπετής); Γοργόνες Pi.P.12.7
; audacious, arrogant, insolent, A.Pr. 180 (lyr.), Ar.Nu. 445 (anap.), etc.; Ἄρης.. πρὸς ἀλλήλους θ., of civil war, A.Eu. 863; γλώσσῃ θ. S.Aj. 1142;ἐν τοῖς λόγοις Id.Ph. 1307
;ἐπὶ τῶν λόγων D.Prooem.32
; ἀνομίᾳ θ. E.IT 275; πονηρὸς εἶ καὶ θ. Ar.Eq. 181; ;ἀλαζὼν ὁ θ. καὶ προσποιητικὸς ἀνδρείας Arist.EN 1115b29
; [ὅμοιόν τι ἔχει] ὁ θ. τῷ θαρραλέῳ ib. 1151b7; τὸ μὴ θ. modesty, A.Supp. 197: [comp] Comp. , Phld.Lib.p.61 O.: [comp] Sup.- ύτατος Isoc.12.133
, etc.II of things, to be ventured, c. inf., θρασύ μοι τόδ' εἰπεῖν this I am bold to say, Pi.N.7.50; οὐκ ἆρ' ἐκείνῳ γ' οὐδὲ προσμεῖξαι θρασύ; S.Ph. 106.III Adv. , etc.: [dialect] Aeol. [full] θροσέως Jo.Gramm. Comp.2.1: [comp] Comp. θρασύτερον too boldly, Th.8.103;- τέρως Phalar.Ep.34
: [comp] Sup.θρασύτατα Th.8.84
and (with v.l. -άτως) D.S.17.44: neut. as Adv.,ἀναιδὲς καὶ θρασὺ βλέπειν Cratin.24
D. (I.-E. dhers- in θέρσος (older than θάρσος and θράσος), dhṛs- in θρασύς, Skt. dhṛ[snull ]ṇú- 'bold', cf. Engl. dare, durst.) -
4 τρίζω
τρίζω, Od.24.5,7, Hp.Morb.2.55, Arist.HA 504a19, al.; but [tense] pf. τέτριγα is more freq. in [tense] pres. sense, [dialect] Ep. part. τετριγῶτες, for τετριγότες, Il.2.314:—prop. of sounds uttered by animals (cf. τριγμός, τρύζω),A utter a shrill cry, of young birds, Il.2.314; of bats, Od.24.7, cf. Hdt.3.110; of theΤρωγοδύται, τετρίγασι κατά περ αἱ νυκτερίδες Id.4.183
; of partridges, Arist.HA 536b14; of the ἴυγξ, ib. 504a19; of locusts, Id.Mir. 844b26; of young swallows, Luc.Tim.21; of the elephant, Id.Zeux.10; of mice, Arat.1132, Babr.108.23, etc.; of the fish called σελάχη, Arist.HA 535b25: also applied to the noise made by ghosts, 'squeak and gibber', Il.23.101, Od.24.5,9; ἔτριζον δίκην ἀσπίδων ([etym.] αἱ ψυχαί) Herm. ap. Stob.1.49.44.2 of other sounds, τετρίγει ([dialect] Ep. [tense] plpf.) δ' ἄρα νῶτα θρασειάων ἀπὸ χειρῶν the wrestlers' backs creaked, Il.23.714; so τρίζει, crepitates, of a broken collar-bone, Sor.Fract.13; grinds,Epich.
21; τὸ τρίζειν ἀκουσίως involuntary gnashing, Gal.7.150;τ. τοὺς ὀδόντας Ev.Marc.9.18
;τοῖς ὀδοῦσι Hippiatr.86
; of a musical string, give a crack, AP6.54 (Paul. Sil.); of an axle, creak,ἄξων τετριγὼς ὑπ' ἄμαξαν Call.Hec.1.4.14
; so of a cart-wheel, Babr.52.2; of a shoe, Philostr.Ep.37 ( τρύζοι codd.);ἡ κοιλίη τ. Hp.Morb.2.55
; of singing in the ears, τὰ ὦτα τέτριγε ib.15; of the hissing or crackling of a person burnt in the fire, Eup.120.
Перевод: с греческого на все языки
со всех языков на греческий- Со всех языков на:
- Греческий
- С греческого на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий